Magányom szigetén ... Írta: szomorufuz Dátum: November 12 2012 13:27:04MM
Madarakat repít a vidám szellő,
felettünk aranylik a fénylő Nap
A természet kincseit öleli a Föld,
tükröződik a vizekben a fény
Teljes hír
Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Magányom szigetén ...
Madarakat repít a vidám szellő,
felettünk aranylik a fénylő Nap
A természet kincseit öleli a Föld,
tükröződik a vizekben a fény
A szerelem virágai, a rózsák virítanak
Szívünkben parázslik a vágy
Veszendő sorsomra gondolok fájóan,
életutam hegyes, szúró tüskéire
nyugtalan, zaklatott pillanataimra,
a bennem elmélyült titkaimra,
az időnként átölelő boldogságra,
szemed aranyló, fénylő mosolyára,
fájdalmas, vagy örömteli arcodra,
a kezed simogató érintésére
a csillagok végtelen útjára,
az élet sugárzó szépségeire,
mint két kis patak kilépve medréből
ringatott bennünket egymás szerelme
magamban őrzöm pillantásodat
keringve sodort a közelembe,
de messze repített a forgószél,
s élek most magányom szigetén.