Az élet örökké ragyog
Írta: szukicszs Dátum: November 12 2012 16:39:42
MM
Tomboló tüze vagyok a fénynek,
Látom értelmetlenségét a reménynek.
Látom a múltat, látom a jövőt,
S néha élem a jelent, mi adja erőm.
Teljes hír
Tomboló tüze vagyok a fénynek,
Látom értelmetlenségét a reménynek.
Látom a múltat, látom a jövőt,
S néha élem a jelent, mi adja erőm.
Már nem kérdezem, – s nem is hiszem –,
Hogy ki vagyok. –de igyekszem élni, mit nem hiszek.
Tudom ki isten, s, hogy hol teremtetett e világ,
S tudom, hová jut a tapasztalás nyomán.
Tudom, miért félek, szeretek, s élek,
S tudom, hogy megtisztul a lélek,
Ahogy elhagyja vágyait, álmait az elme,
S nem lesz megrögzött játék csak türelme.
Átéltem már, ahogy lélek születik a testbe,
S mikor a test, -nem az elme által döntve -,
De visszaszületik a mennybe, ami nincs is messze,
Hisz itt van, ahol minden és semmi létezik.
Tudom, néha fáj a halál, de figyelve,
Éber világként létezve, érezhetem, s néha érzem
A megváltás, s a kegyelem csodáját,
Amit, míg kerestem, soha nem lelhettem.
Itt vagyok, s tudom, örökké itt leszek,
Ahol minden élet elmúlik, miután született,
S, ha csak vagyok, s nem kérdezek,
Megélem istent, ki vagyok, s van mindenben, mindenek felett.
Tudom, mi a sors, tudom, mi a bűn,
Tudom ki a lélek leplezetlenül.
Tudom, hogy istenhez vezető utam félelem,
S szinte öldöklő vadság, mégis szeretet veszi körül,
S tudom, a szenvedés nem marad büntetlenül,
De tudom, hogy nincs, s nem is lehet bűn,
A jó, s a rossz csak tánca, s őrült világa
Elménk önmaga által halálra ítélt vágya.
Nem hiszek istenben, nem hiszek semmiben,
De igyekszem megélni őt, s amiben hittem.
Nem vagyok senki, de minden is vagyok,
S már érzem, az élet örökké ragyog.