Albert Ferenc
Badar gondolat
Bentről badar gondolat kiabál;
remélem, még nem ragad el a halál.
Azért kimegyek a temetőbe;
olcsóbb az urnahely, van kelendője.
Választok egy csendes, nyugodt helyet;
öröklakba ölöm kevés pénzemet.
Utódaim ne zúgolódjanak,
hogy miattam koldusbotra jutottak.
Hamvaim felett majd áll a család;
Suttogják: „ A vénség mindent felzabált!
A költség maradt, ő meg távozott,
csak néminemű por, amit ránk hagyott.”
Biz’ a temetés mindig egy vagyon,
családi-csődnek kiváltképp alkalom.
Örök nyugalmam oly módon lehet,
ha most míg élek gondoskodó leszek?
Fenébe…, a kérdést elnapolom;
halott dologra költsem el vagyonom?
Netán jól jön egy szeletnyi kenyér;
érzem…, a szegénység engem is elér.