Fájdalom hasít szívembe,
Ha Rád gondolok kedvesem.
Nem merek fényképedre nézni,
Mert szemem rögtön könnyes lesz.
Miért kellett így lennie,
Miért nem lehetek boldog?
Veled minden más volna,
Ahogy terveztük ifjúságunkban!
Sajnos a Sors úgy hozta,
Hogy útjaink szétváltak,
És csak hosszú évek után
Találtunk ismét egymásra.
Most már késő a bánat,
Örömödben mindent ígértél,
Azonban semmit sem tettél,
Csak várattál és hitegettél.
Életemnek legnagyobb csalódása,
Fásult nyugalmam felkavarója,
Fájó sebeim felszakítója lettél,
Jaj, de kár, hogy ismét rám leltél!