Üzenet
Írta: zsuzsu Dátum: Január 19 2008 05:16:46
T
Mi, akik most negyven-ötven évesek lettünk
Teljes hír
Mi, akik most negyven-ötven évesek lettünk
Higgyétek el, mi is gyermeknek születtünk.
Nekünk is voltak álmaink, és égetett a vágy,
Tudni azt, hogy milyen is e széles, nagyvilág.
Végigjártuk az utat is, mint elõttünk annyi más.
Súgtunk az iskolában, és nevettünk oly sokat,
S kikaptunk a tréfákért, amivel ugrattunk másokat.
Rajtunk sem fogott a szülõi prédikáció, mert
Mi is magunk akartuk megtudni, mennyi a való.
Aztán múltak évek és szinte észre sem vettük,
Hogy a tinikbõl lassan apák és anyák lettünk.
S most, hogy az úton az ember idáig elért,
Rádöbben, hogy csak a külsõ változott, de
Odabent a lelkünkben minden a régi még.
S amikor néha e régi emlékekre gondolunk
Ott játszik ajkunkon egy pajkos félmosoly.
S egy hang azt súgja belül: légy komoly!
S ha mégis úgy élnél, ahogy érzed, ahogy
Hajdan volt, nevetnének csak rajtad, és
Azt mondanák, nézd már a vén bolond.