Gyertya
Baráti Molnár Lórántnak (1949-2012)
Még perzsel a kanóc - még szikra, még parázs,
Még álmodik benne az elalvó varázs,
Még főnix: egy utolsó röpte, még lobog,
Még csillag, bár fénye már túl halkan dobog,
És serceg, és perceg, és nyugovóra tér,
Csenddé fagyó csermelyfolyás: lassúdó vér,
Most tél van, hideg, és puha paplan a hó,
Most tűnő emlék a múlt, és alszik a jó,
Most por és most hamu, most felhő, most szellem:
Már nem küzd, mint harcos, seregnyi szó ellen,
Most álom, most emlék, most kék égi lámpás,
Messze csillagtengeren csillaghullámzás;
Gyertya volt, és főnix - most hulló éji kométa,
De marad: örök tanító, s örökkön poéta.