Mikor bársony palástot von rád az éjszaka,
mikor ragyog az ég ezernyi csillaga,
mikor álmosan csukod le fénylő szemed,
ne félj én mindig ott leszek veled.
Mikor bánatos lelked segítségre vár,
mikor a fájdalom és kín kézen fogva jár,
mikor elsírtad már minden könnyedet,
ne félj, én segítek vinni terhedet.
Mikor úgy érzed már a szavak is ölnek,
mikor ártó szándékkal bántanak téged,
mikor könnyed zúgó patakként árad,
ne félj, én féltőn karjaimba zárlak.
Mikor visszatér lelkedbe az éltető remény,
mikor boldog béke honol szíved rejtekén,
mikor fénynek glóriája ragyog léted felett,
ne félj én akkor is, mindig veled leszek!