CXXXVIII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Január 19 2008 05:18:26
T
A messzi, az, az átkozott messzeség
Teljes hír
A messzeség
A messzi, az, az átkozott messzeség, már
Mely, (mese szerint, "Óperencián túl"),
S mára már rongyos, szõnyegbe szõtt Világ',
Mi hozta, sírva görcsben, könyörgött elsõ hajnalát!
Majd élted során, ha sáros bakancs tipor,
Vagy kutya foga, koncra tépi tested,
S vérzõn csak a mocsokba hemperget,
Míg utolsó fejezet, tán ördög tüze éget!
De míg' idõd pereg, mint homokóra szemét,
S vérzõ szõnyeged foltoz, nap, mint nap,
De majd, ha idõ elõtt, az leáldoz; ...- és
Tán egy-vége, vég, elvarratlan marad!
S ha ócska, foszlott rongy-szõnyeg is élted,
Csak gondolj arra, hogy van alattad is Élet!
20070910
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!