Világvége
Írta: haaszi Dátum: November 22 2012 18:27:01
H
Szagtalan éger kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
könnye salétrom, izzad a sutba,
színehagyott vakolat lepereg.
Teljes hír
Szagtalan éger kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
könnye salétrom, izzad a sutba,
színehagyott vakolat lepereg.
Port vet a szél, ha erre csatangol,
rázva-morogva zsindelyen ül.
Görbül a földút, árnya lehangol;
már a menyecske is menekül.
Éjszinü varjak – özvegyasszony sor –
vágyja bicegve, sírva kaszást,
vágja a csirkét, szitkokat morzsol,
kés a kezében – mit tehet mást?
Hajtja apadva csörgedező vér,
megkötött izmok, vert idegek.
Vára a háza, omladozó rév,
nem szivesen lát már idegent.
Kényszerek adta lét szava úr itt,
vénül a napfény, színe szakad.
Mind rabok, unják éltük, e vurstlit.
Környezetétől is függ a szabad…