Nem tudok már írni, csak sírni
Írta: csak-fater Dátum: November 24 2012 05:35:58
H
Nehezen formálódnak szavak a papíron,
Már egyik sem olyan édesen hajlékony,
Nehéz már a kezem, nehéz az irón,
Tintám száradóban, nem folyékony.
Teljes hír
Nehezen formálódnak szavak a papíron,
Már egyik sem olyan édesen hajlékony,
Nehéz már a kezem, nehéz az irón,
Tintám száradóban, nem folyékony.
Egykoron görbültek csuda mívesen,
Fehér, tiszta papíron, üdén tündököltek.
Akkor még, nem írtam fájón, könnyesen,
Könnyek, tintával a lapon, nem kergetőztek.
Sok már a betű, mi könnycseppektől elmosódott,
Tintám még harcol, ám a könnyek legyőztek,
Sok már a papírom, min a szó, bíz elázódott,
Fakó gondolatok, félbehagyott mondatok,
Talán már, általam, papírra, soha nem vetődnek.
Fejemben elgondolások, még ott vagytok,
Kettétört, csorba, vértelen mondatok keverednek,
Ám értelmük már nincs, mennek veszendőbe.
Előttem papír, kezemben toll, könnyes szemmel nézem,
Fejem kezembe temetem, könnyem törlöm zsebkendőbe.
Végzett a végzet! Lelkem elfolyik, szívem elvérzik, érzem.
Nem fogom már látni, szép lelked fényűző városát,
Nem rajzolhatom drága neved az égre aranytollal!
Nem szaladhatok kezemben fogva szerelem zászlaját,
Össze, már nem köti szerelem szívünket gyöngy fonallal.
Nem tudok írni felhőkön táncoló, víg élvezetről,
Pipacsos rétről, hogy mezőn kismadár felrebben,
S ékes hangon trillázik boldogságról, örvendezésről,
Hogy gyenge szélben, aranylány, hosszú haja lágyan lebben.