Szívem az édenből, végképp kiűzetett
Írta: csak-fater Dátum: November 26 2012 06:03:55
H
Szívem vérzik, karcol a szó, karcol a gondolat.
Hová lettél ábrándok boldog, édes világa?
Nem maradt belőled, csak lelkemen egy lenyomat,
Fénylőn csillogó reménysugár letört, sápadt ága.
Teljes hír
Szívem vérzik, karcol a szó, karcol a gondolat.
Hová lettél ábrándok boldog, édes világa?
Nem maradt belőled, csak lelkemen egy lenyomat,
Fénylőn csillogó reménysugár letört, sápadt ága.
Mi végre a lét, ha a kincs ragyogása már nincs!
Meghalni vágyom, de még kell egy igaz ölelés.
Még ordítana a szív, keres, kutat! Vissza szó már nincs.
Most hallgat, néma lett, rajta egy gigászi repedés.
Keserű könnyem patakján lelkem csordogál lefelé, fuldoklik,
Kapaszkodna faágba, fűszálba, ám el, a sötét mélybe merül.
Szívem foltos, rongyos, gombnélküli kabátban tűnődik,
Minek a kabát, ha már gombja sincs, új nem kell és nem is kerül.
Ám őrzöm a csodás három évet Te szép testű drága lélek,
Ím, köszönöm, hogy háromévnyit életednek árnyul elfogadtál,
S hogy felhőtlen szerelemben élhettem, s azt is, hogy még létezek.
Minden érzés mámorító, csodásan jó volt, amit nekem adtál!
Most elköszönök, örökre búcsúzom tőletek szép érzések,
Hisz meggyötört szívem az édenből végképp kiűzetett,
Kétségbeesett jajszava még hallik! Nem álnak el a vérzések.
Elárvult. Kátrányos oszlopra, rozsdás szöggel kitűzetett.