H.Gábor Erzsébet
Rőt levél
(Körforgás 2)
Rőt levél a fák tövén,
macskakő az út ölén.
Visszaring a szél dalán,
múlt, az ősznek abroszán.
Vágya, hogy maradna még,
- egy parányi "bolt"- az ég!
Szíve bár szakadna szét!
Ennyi volt a földi lét?
Földbe veszve - gazdagon -
új idő, az oltalom.
S, rőt levél az életét,
adja néki mindezért!