Öleld magadhoz lelkem
Írta: csak-fater Dátum: November 29 2012 13:36:01
V
Öleld magadhoz lelkem, szeresd kicsit, tán megérdemlem,
Hisz, végig fogtam utadon kezed, s nemrég, még birtokolhattam szíved.
Eztán, mikor gyenge szellő simítja arcod, s szabad madár hangját hallod,
Szép arcod, bársonybőröd én simítom, madár hangján hangom, én hallatom.
Teljes hír
Öleld magadhoz lelkem, szeresd kicsit, tán megérdemlem,
Hisz, végig fogtam utadon kezed, s nemrég, még birtokolhattam szíved.
Eztán, mikor gyenge szellő simítja arcod, s szabad madár hangját hallod,
Szép arcod, bársonybőröd én simítom, madár hangján hangom, én hallatom.
Ha esőcsepp pottyanna kezedre, az, az én keserű könnyem, jusson hát eszedbe.
S ha a napnak vége, eljön az este, elalszol, mert rád nehezedik nehéz teste,
Álmod őrizni fogom, rosszat elkergetem, hogy álmod megzavarja, nem hagyom.
Én magam síkra már nem szállok, szép csendességben elkopok.
Még elcsukló hangon kérem, íme, a sorsom, íme, a lelkem, s vele a szívem,
Öleld őket még egy kicsit magadhoz, amíg lehet, mert a holnap, ki tudja, mit hoz.
S kell mégiscsak, a jó öreg oltalom, fogadd, fogadd el kérlek féltőn óvó karom.
Hogy ott járhattam nálad, ahol előttem soha senki, s mindent láthattam,
Lehettek beteljesült vágyakozásaim, pimaszul merész, vad álmaim,
Nem áll felettem sírhalom, mindezt, csak neked és hálával, köszönni tartozom.