Fürgén kószál vizeken és földön,
Gondolatom bárhol ott lehet,
Magának nyit véges végtelent,
Hosszú lépteivel, örökkön
Belém váj, majd mélyen magába,
Tükröt tart elém, hiszi kész csoda,
S hová szem nem hatol soha,
Leülepszik sziklaszilárdan.
Lehet jó, rossz, mindig menteget,
Olykor lustán ballag célja felé,
Búm vagy örömöm, mintha sejtené,
S van hogy vágtázva űz sebes szelet,
Gondolatparipám egy velem,
Hová is kergetném, hisz bennem él.