Búcsú
Írta: Rezduleseim Dátum: December 03 2012 06:07:21
V

Elment hát, vízre szállt,
távozásához a nap adott
fénylő arany ruhát.
Teljes hír

Elment hát, vízre szállt,
távozásához a nap adott
fénylő arany ruhát.
Rózsákkal kísérve, csendben,
birtokba vette a Dunát.

A nagy víz az otthona,
s oly szabad, mint még soha.
Látom a habokban táncolva,
karját tárva forogva, forogva,
hangosan kacagva.

Én még nem mehetek oda,
de bárhol fürdőzhetek benne,
s a nyugvó nap fényénél
csendesen merengve,
körül ölel, átfon a lelke.

A lágyan ringó arany hídon át
látom, érzem mosolyát,
hallom még néhány szavát,
ahogy mondja a világból mit lát,
s hiszi, hiteti igazát.

Itt cseng fülemben a hangja
ahogy mondja, csak mondja,
hogy baj nincs oly nagy,
az ember megoldja,
s hogy így van, egyre csak mutatja.

Őrzöm, csak őrzöm mosolyát,
hallgatnám még a hangját.
Hitét, erejét, bölcs szavát,
mit nekem adott,
viszem, s adom én is tovább.

(Monori Andrea 2012.12.02.)