Valaki titkon rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait,
Álmában mormolja tündérvirágos-réti, színesre festett vágyait,
Szemében reménykönny ragyog, szívében, a Te képed tündöklik,
Fájdalmas sóhajából, a Te neved, érthetően, csengőn kihallik.
Lelke nagyot sóhajt, s mondja: nélküled más íze van a teának,
másképpen süt a Nap, más az illata a fenyőfának, virágnak.
Valaki titkon rólad álmodik, s csókjaival, lágyan rajzolna testedre.
De eljön a nem várt ébredés perce, fájdalom gyötri szívét reggelre.
Lágy könnycsepp, mely csüng vékony pillája szélén, nem bírja,
Lepottyan, arcán végigszaladva, szeretlek szót, vékonyan ráírja.
Összerezzen nyomorult nincstelen, ha a holdsugárnál tömörebben,
Tőled csak egy tiltakozó, egy nem hang is feléje rebben.