Elveszve a sötétségben…
Írta: csak-fater Dátum: December 06 2012 08:00:26
V
Elveszve a sötétségben, egy jelet remélni,
Hogy egy hang, egy szó, eltudjon hozzád érni.
Csak fájdalmasan nyöszörgő csend van helyette,
Nem hallod vérző sikoltásom, bár szívem remélte.
Teljes hír
Elveszve a sötétségben, egy jelet remélni,
Hogy egy hang, egy szó, eltudjon hozzád érni.
Csak fájdalmasan nyöszörgő csend van helyette,
Nem hallod vérző sikoltásom, bár szívem remélte.
Reménykedést az ember abba, soha nem hagy.
Kell, szükségem van rá, tudjam hol, merre vagy!
Kell, muszáj, tudjam, hogy vagy, mi történik veled!
Hisz az igazság, felmenti lelkem! Benne, gyémánt a Te neved!
Elveszve, zúgó fejjel, ködös sötétségben az utat keresni,
Miközben halódó szív szól, ölelni akarlak és soha el nem engedni.
Vicsorgó gyötrelmek közt élek, Te remélem, a mennyben érzed magad,
Társul, nálamnál jobb szív és lélek kényeztet, s huzamosan marad.