Reménnyel
Írta: csak-fater Dátum: December 07 2012 04:07:11
H
Szememből a földre, illatos rózsaszirmokból,
Könnyel átitatott, szerelmes koszorút szövök,
Kezemben csokor, fényben úszó csillagokból,
Mi szatén- felhővel átkötött, hozzád úgy jövök.
Teljes hír
Szememből a földre, illatos rózsaszirmokból,
Könnyel átitatott, szerelmes koszorút szövök,
Kezemben csokor, fényben úszó csillagokból,
Mi szatén- felhővel átkötött, hozzád úgy jövök.
Rám terítve palástja a vörösen égő szerelemnek,
Szememben sarkcsillagfényével remény ragyog,
Átszakadt a gát, szabad utat adva bő érzelemnek,
Szívemben szerelem- láva forrongva izzik, bugyog.
Lelkem, reményteli, színes csillogó csillámokat szór,
Letérdepelek eléd életemnek értelmet adó fénye,
Rád szegzem könnyes szemem, remegő ajkam szól,
Szavam szerelmes csókot hint. Ne legyen még vége!
Nyújtom kezem, törékeny, bársonybőrű kezedért,
Gyere velem, az angyalok aranyfonállal-szőtt világba,
Együtt lépjük át a Nap kapuját boldogabb holnapért,
Tündérmesét élni, hol minden felöltözik színes virágba.
Szólnod sem kell, csak nézz rám szemed ragyogó sugarával,
Simogass részegítő pillantásokkal, a szem mindent elárul,
Vagy ne simogass, űzz, zavarj el, a magad finom modorával,
A szív tán társra lel, vagy lelógó orral elvánszorog, elárvul.