De a szél hideg...
Írta: Sancho Dátum: December 09 2012 13:16:56
V

Olykor a Nap vakmerő,
rákacsint az éjben egy Csillagra,
de a szél hideg, s most lelkét
szemtelenül a kis Jézusra bízza.
Teljes hír

Emlékképek zivatara


Hókucsmába burkolózott
a Kárpátok minden csúcsa,
és az Alpok összes búbja,
délceg fenyők ágait
hópelyhek súlya húzza.
Olykor a Nap vakmerő,
a felhők mögül előbújna,
de a szél hideg, s ő azokat
szemtelenül oda, odafújja.
Elhalkulnak patakok, folyók,
tükörré dermednek a tavak,
rájuk fehér hópaplan tapad,
nádasokban madarak bújnak,
s a csendben nincsenek szavak.
Olykor a Nap vakmerő,
pillantásnyi időre kint marad,
de a szél hideg, sugaraiba
szemtelenül beleharap.
Hótakaró alatt a nagy medence,
az Alföld s a Róna,
készülünk karácsonyra,
kisszobánkba vágyik már
egy délceg fenyőfa.
Olykor a Nap vakmerő,
rákacsint az éjben egy Csillagra,
de a szél hideg, s most lelkét
szemtelenül a kis Jézusra bízza.