Talán
Írta: Radmila Dátum: December 10 2012 12:10:26

---

V

Szobámban didereg a meleg,
a kulcslyukam is valamiért berekedt,
a múlt kopogtat befagyott ablakomon,
szobámba lépve , bő köpenyét tárta széjjel,

---

Teljes hír

---

Radmila, Marković
Talán

Szobámban didereg a meleg,
a kulcslyukam is valamiért berekedt,
a múlt kopogtat befagyott ablakomon,
szobámba lépve , bő köpenyét tárta széjjel,
körülötte nyüzsögtek emlékeim,
feledés-ködfátyol lebbenve lehull,
farkasszemmel néztünk egymásra szótlanul.
Az első fekete kendőben elébem állt:
Én voltam, a bánat, a fájdalom, a keserűség,
A következő a sikereimet sorolta fel.
A harmadik minden napfényt felvillantott,
ami nem sűrűn, de beragyogta életem.
A következő váratlanul széttárta karját:
Voltunk, vagyunk, a jövődben is veled maradunk.
Sírsz, örülsz vagy nevetsz, minket nem feledhetsz
soha sem irányítottunk, te voltál tőlünk erősebb,
őrangyaloddal éld a jelent, velünk lépd a jövőd küszöbét át,
tőlünk hidd el, tanítót, jobbat sehol sem találnál.