Mosoly száll az égen át,
felmelegít, megbocsát.
Csillagport hoz a karácsony,
Reád hullik angyalszárnyról.
Kicsi házban meleg szoba,
karácsonyi éjen csoda.
Az asztalnál körben ülnek
a gyerekek, ifjak, vének.
Kezek, szívek összeérnek,
felcsendül egy régi ének.
Suttognak kis meséket,
elmerengnek szép regéken.
Áldott, édes gyerekkorról,
sok-sok fagyos karácsonyról,
mikor apa, anya volt kisgyerek,
mikor nagyiék még voltak heten.
Az asztalon gyertya ég,
mind a messzi lelkekért.
Kinek nincs már karácsonya,
kit a dolga elvitt tova.
Forró leves illata száll,
betölti a konyhát, szobát.
Olyan nagyi féle illat,
olyan, amilyen csak itt van.
Minden olyan meleg, édes,
karácsonyfa fényes, ékes.
A gyereknép türelmetlen,
ajándékért tülekedne.
Csak az idősebbek tudják,
a fa alatt kire, mi vár?
Nekik mára más a csoda,
szív, szeretet hívta oda.
Zsivaj tölti be a szobát,
mind megleli kis dobozát.
Csörög, zörög minden gyerek,
szemük csillog, szívük remeg.
A felnőttek ülnek, nézik,
nagy az öröm látják, érzik.
Engednek a kívánságnak,
s földre ülve ők is játsznak.
Kicsit később megszomjaznak,
a konyhába kihúzódnak,
hallgatják a benti ricsajt,
régi emlék könnyet kicsal.
Csak ülnek és elmerengnek,
gyertyafénybe révedeznek.
Szép ajándék karácsonyra,
itt nyüzsög a família.
Elpilled az aprónép,
álmos, édes, kócos mind.
Méz illatú kis szobában
finom, meleg dunna várja.
A kicsik még csicseregnek,
anyát kérik egy énekre,
aztán mindegyik elalszik,
csak a szuszogásuk hallik.
Apa, anya csókot hint,
a küszöbön állnak kint.
Visszalépnek a szobába,
s néznek, néznek a csodára.
(Monori Andrea 2012. 11. 17.)