Légy Júliám
Lopott a csók, az ölelés mit éjszaka adott,
érzelmeink háborúja a végtelenbe hatott,
összebújva hajnal ébreszt Veled szerelmesen,
elválás gondolata sziklát görget szívemben,
Légy Júliám s én leszek örökre Rómeód.
Darab kőként pattog éltetőm fáradt testemben,
kiszáradt folyóként vonszolom magam szürkében,
éltem nappalokban kicserepesedve várja,
az megsemmisülésben szám úgy a szádra tapadva,
Légy Júliám s én leszek örökre Rómeód.
Halványul a nap s elérkezik újra a pillanat,
mikor őrült pillantásba fulladnak a szavak,
test a test ellen egymást úgy birtokolva szeret,
hol nem érdekel senkit sem kié a főszerep.
Légy Júliám s én leszek örökre Rómeód.