Hektór síratása 1. /Andromakhé/
Írta: Henkee Dátum: Január 21 2008 18:53:28
Ha viráguszályában föltáncol a Tavasz
égi mezõkre s onnan hajol le az élet,
H
Teljes hír
Sírjatok örök fények, Hektórt sírassátok,
ezüstinges uramat az Egy Halál ölén,
körbefutó homályába süllyed a bátor
vezér s holnaptalan árnyak gyûlnek köré.
Ha viráguszályában föltáncol a Tavasz
égi mezõkre s onnan hajol le az élet,
megújul a kör, s lét-reménységet oltalmaz,
miért Õ csupán az, ki soha fel nem ébred?
Szeretett férjem, derengõ hajnali kékség
simító balzsama áldotta széppé nászunk,
s ma vérrel köszönt a Hajnal, gyûlölt, rab érzés,
mit rám hagy; bú a nõknek, míg könnyû az álmuk!
Lám, szép szavakkal ígérted, hogy visszatérsz hozzám,
s már csak holttestedre borulhatok zokogva,
kihûlt arcod,erõs vérted isteni oltár
elõtt fekszik láthatatlan styxi habokban.
Itt hagytál; fénylõ úttól megfosztott Hold lettem,
és ha a görögök lebontják e falakat,
s az istenek kardja sem védelmez, kedvesem
ki fogja óvni asszonyod s kicsi fiadat?
Csöppnyi kezecskéje nem nyúlhat atyja felé,
ám anyja könnyei nem fürdethetik naggyá,
hogy bosszút álljon durván elvett életedért,
úgy félek, óh, hogy megölik õt is, mint apját!
Jól tudom, hogy a csillagleples isteneket,
nem szabad nekünk gyászban sem rossznak ítélni,
de mily hitvány képmás az, ki a hû szerelem
könnyû szárnyú láncait ily módon széttépi?
Õ nem lesz többé, mert a kósza nap sem örök,
bár Akhilleuszt Apollón átka verje meg,
nem hoz kínja csak fáklya-fényt, eltûnt az öröm,
a világ nem fogja feledni e szerelmet.
Sírjatok égõ lángok, Hektórt sírassátok,
mert álma hoszabb lesz, mint múlandó percetek,
ha becsukódik elhalva mécsvilág-szátok
ti elszálltok könnyedén, mint szirti fellegek...