A nyugvó nap halasztja a holdat,
az arany fák közt
csendesen susog a lomb.
A folyóban lágyan fut a hullám,
a tél hideg,s végtelen.
Tündöklően és fehéren ragyogva
száll föl a hajnal.
Szemed a hold szelíd színébe öltözött,
a boldog ébredés pezsgő mámora ring.
Érintem hajad,illata bódító,
mely halálomig elkísér.