Attól még ne légy boldogtalan,
csak mert, nem látod a jövőt,
Jós sem vagy, és meg ne sirasd
a rég’ messze szállt időt…!
Mi végre lenne ez a világ,
ha már csak könnyek lennének,
A lélek tükrében a mosoly,
apró szilánkokra törnének…!
Légy boldog, hisz’ van ki szeret!
Hiszed vagy sem, a te szíved is ketyeg.
Repedezett vagy éppen sebzett,
de egy biztos, az élettől edzett.
Szempillák alatt ringatom arcképed,
enyém, csak enyém drága léted,
Sóhajts egyet, egy nagyon nagyot,
s ha szeretsz, attól én is boldog vagyok!