Kesergő
Írta: albatrosz Dátum: December 18 2012 20:13:28
V
A szív sokféle dobbanást ismer,
Az enyém mégis csak egy ütemet ver.
Meglátlak, s a dallama hangosabb,
Rám nézel, s a színe is hatalmasabb.
Teljes hír
A szív sokféle dobbanást ismer,
Az enyém mégis csak egy ütemet ver.
Meglátlak, s a dallama hangosabb,
Rám nézel, s a színe is hatalmasabb.
Börtönbe fogtad, a Te rabod,
de valahogy mégsem akarod.
Ezért ez a hősi zene szomorúra váltott,
Tudja már kevés arra,
hogy megváltsa a világot.
Lágyan szól egy síron túli zeneként,
ha figyelnél meghallanád az ütemét.
Gyászindulót játszik várző lelkemen,
lassan búcsút int magányos létemnek.
Néha felzendít egy-egy ütemet,
de csak a remény próbálkozik,
de a szívem érzi már az is színtelen.
Gyenge a szívem,
Fázik a lelkem,
Könnyes a szemem,
mégis ha meglátlak,
mindez eltűnik hirtelen.
Nem tudom feledni hangodat,
amely fogva tart,
Nem tudom feledni arcodat,
amely előttem lebeg.
Nem tudom feledni kezedet,
amely kezemhez ért.
Mégis mit mondjak a szívemnek,
amely lelkem ellen fordult,
hogy képtelen vagyok lépni,
hogy képtelen vagyok harcolni,
hogy képtelen vagyok szólni,
hogy képtelen vagyok mindenre,
ami Hozzád közelebb visz,
ami Hozzád elvezet
ami megmutatja melyik az az út,
ahol Te vagy...
Imádkozzam?
Hisz már ezerszer tettem!?
Szóljak?
Vagy meg sem hallanád?
Mit tegyek, hogy érezd:
Örökre vigyázni akarok Rád!?