Odalent II.
Írta: Hullocsillag Dátum: December 20 2012 16:48:23
V
Most csönd van odakint, és bíbor-árny az este színe.
Most csönd van idebent: óra nem ketyeg, szív nem zörög,
És szürke pernye a dal csonttá száradó felszíne.
Teljes hír
Most csönd van odakint, és bíbor-árny az este színe.
Most csönd van idebent: óra nem ketyeg, szív nem zörög,
És szürke pernye a dal csonttá száradó felszíne.
Túl mély a kút, túl nagy a tér, és köröttem börtönök
Forognak sebesen körbe kulcstalan ajtóikkal,
Nincs takaróm, csak a hatalmas űr - és az űr hideg.
De feltekint két íriszem vágyódó álmaikkal:
Az éjféli égbolt még sosem tűnt ily közelinek!
A magas perem fölé úszik a lomha telihold,
Majd lángban égő csillaggá lobban fakó korongja,
S mint legforróbb torkú katlan éhes szájában csiszolt
Legtisztább vizű kristályfehér gyémánt, beragyogja,
Átragyogja a fallá tömörült sötétség füstjét.
Most dal van odakint, s az égnek szivárvány a színe.
Most dal van idebent, s mohón ízlelem minden cseppjét,
Mintha minden édes nektárgyöngy az utolsó lenne -
- pedig örök már, s múlhatatlan, álomban egy álom;
Süvölthet farkasfogú vihar, búghat jégszívű tél,
Mert néha bár túl sötét van, s néha tűzben is fázom,
De talpra állok megint, míg a Talizmán bennem él.