Az én palotám
Írta: gufi Dátum: December 21 2012 16:06:29
V
Az én palotámban nincsen több száz szoba;
nem áll ajtóm előtt libériás szolga;
az én palotámnak nincsen száz ablaka
és kapuját sem őrzi kigyúrt kopasz rönkfa.
Teljes hír
Albert Ferenc
Az én palotám
Az én palotámban nincsen több száz szoba;
nem áll ajtóm előtt libériás szolga;
az én palotámnak nincsen száz ablaka
és kapuját sem őrzi kigyúrt kopasz rönkfa.
Szobám falán nem lóg ódon blondelkeret,
melynek foszló vásznán neves festmény feszeng,
s nincs mögötte trezor; drága smukk garmada;
kötegszámra a pénz, mit számlálnék naponta.
Nincs, és nem kell nékem oly facér palota,
mit gazdája lopott másokat kifosztva.
Nem kellett és nem kell pénzen vett boldogság,
hol álarc mögül les a hitványság orvul rám.
Van nékem palotám, két kicsinyke szoba;
ura magam lennék, s jobb híján a szolga.
Viharvert ablakain nincsen védőrács,
de lépcsőházra ügyel a kémlelőnyílás.
Falait díszíti önzetlen szeretet;
egy csipet boldogság rajt’ az aranykeret.
Pompás szőnyeg szőve lélek-fonalából
és árad a melegség szavak bársonyából.
Az én szerény éltem csupán konfekció;
lógok drótakasztón, akár nyűtt sportzakó.
Viszont nem rág a moly, mint drága nercbundát,
de viselem jó szívvel, mit az Úr rám testált.