Atlantisz szörnyei
Írta: Jarkore Dátum: December 23 2012 16:24:50
V
Fent, a felszínen vihar dúl,
De csend van a humuszon túl,
Föld alatti másik világ,
Elterülõ, halott titán.
Teljes hír
Fent, a felszínen vihar dúl,
De csend van a humuszon túl,
Föld alatti másik világ,
Elterülõ, halott titán.
Elfelejtve több ezer év,
A mágia és fejlõdés,
Szilánkokban a kristályok,
Mik védték ezt a világot.
Sötétségben van a város,
Halottaik száma számos.
Nappal nincsenek ingerek,
Elárulták az istenek.
Ez az a hely, mit imád ma,
A fejedelem nekiállt,
S a gonosz leigázta
Atlantisz városát.
Ma a lámpák áram nélkül,
Ódon fal csak vénül, vénül.
A levegõ már mérgezõ,
Ennyi év után érthetõ.
Nappal csend, horror jön este,
Õ az utcán összeesve
Várja a véget, mi siet,
Szabad szem nem látott ilyet.
Halálos sebbõl dõl a vér,
Suhannak az árnyak mentén.
Sok lény, kiket csak halott lát,
Sose látja már családját.
Éhesek õk és mérgesek,
Uruk éles körmei,
Friss húsért üvöltenek
Atlantisz szörnyei.
Hol nincs étel, a gyomor üres,
A talp alatt törik az üveg.
Mester szavára csordult a nyál,
"Megteremtettelek, vadásszál."
Mire, ha meghal az utolsó?
Hiszen egymást enni nem lesz jó.
Tompa a karom, üres az agy,
Süket füleket ütnek szavak.
Elkeseredett most a szolga,
Túlélés neki is a dolga.
Lefekszik, s ételért esdekel,
Atlantisz sohasem enged el.
Éhesek õk és mérgesek,
Uruk éles körmei,
Friss húsért üvöltenek
Atlantisz szörnyei.