A Zselicségben születtem én
Írta: Torma Zsuzsanna Dátum: Január 22 2008 10:35:43
T
A Zselicség egyik
Legszebbik vidéke
Volt szülõhelyem,
Teljes hír
A Zselicségben születtem én,
Nem annak lankáin,
Szendi-hegy tetején.
Onnan szép kilátás nyílott
Zsippóra, s a halastóra,
S szemben Olaj-hegy dombja
Magasodott elém.
Látom ma is, ahogy
Az öreg diófaágon
Láncos hintán repülök
Fel, le, elõre, s hátra,
S boldog dalolásom
Elhallatszik messze a határba.
A Zselicség egyik
Legszebbik vidéke
Volt szülõhelyem,
Melynek minden kis zugára
Sokszor visszaemlékezem.
Hallom, ahogy az esõcseppek
Kopognak a tetõn,
S épp a pajtában játszadozom,
A tyúktojást a porba töröm és
Belõle sárpogácsa készül.
De ezért megdorgáltak,
Hogy ezt nem szabad,
S anyám a tojásokat
Inkább megsütötte
Mindannyiunk eledeléül.
Kisgyermek koromban
Még rmasináltákr1; a gabonát,
s mi apróbb gyerekek,
még hasznavehetetlenek,
közben a körtefák alatt
játszadoztunk, bukfenceztünk,
még azt sem vettük észre
hogy az ebédhez elérkeztünk.
Mikor már nagyobbacska voltam
Vittek rétre és mezõre,
Hol szénát forgatni,
Hol kötelet tekergetni,
Késõbb lovakat vezetni
A sorok közt, hajlongani
A gyomok közt.
Állatokat megetetni,
A tehenet megfejni,
Mély kútból a vizet rhúznir1;,
S lassan én is megtanultam,
Hogyan kell r1;emberrér1; lenni.
Nem születtem gazdag házból,
Csak szegény famíliából,
S megpróbáltatások ellenére,
(nem volt mindig családi béke),
S a lehetõségekkel élve
A magam választotta úton
Elindultam, és úgy érzem,
Ha lassan is, célba értem,
S talán, nemhiába éltem!
Torma Zsuzsanna
2007. szeptember vége