Rímekbe menekülve
Írta: Jolanda Dátum: Január 22 2008 10:47:01
T
Ahogy a verseteket olvasom,
a szívem együtt ver veletek.
Teljes hír
Úgy érzem közétek tartozom, bátorítsatok ha lehet.
Ahogy a verseteket olvasom, a szívem együtt ver veletek.
Többen vagytok olyanok, kik így írtok le érzéseket.
A mindennapi gondokon, ti is így töprengetek.
Fejemben a rímek, verssorok, adnak nekem szabad teret,
menekülni onnan nem tudok, azt hiszem csak így lehet.
Megérti ezt barát, rokon?-nem érti, ezen csak nevet,
Hisz õrült és elvont dolog,-gondolják: leírni minek.
Pedig megérthetné gondolatom, ki olvassa mit papírra vetek,
megérthetné, hogy sok a gond, s teher fejem felett.
Férj, család, munka, állandó dolog, véget nem érõ fõszerep,
mi évek óta hajszol és idejuttatott,
elvágyom oda hol nekem is nyugtom lehet.
Rímekbe szövi eszem, amin gondolkodom,
leírni nem mindig lehet, hisz nincs rá mindig alkalom.
Összefirkált papírlapok, gazdagítják életem,
hisz befejezetlen dolgokon, bukik meg költészetem.