Szerelem
Írta: albatrosz Dátum: December 26 2012 19:19:04
V
Itt vagy Te...
s a szívem először fél...
Fél, hogy nem tud Téged elérni,
Fél élni,
mert Nélküled minden csak szenvedés.
Teljes hír
Millió üres percnek
kellett eltelnie,
hogy végre megértsem...
Könnyek ezreinek
kellett elfolynia,
hogy végre megtudjam...
Mit jelent a fájdalom,
amit csak a szerelem okozhat.
Csalfa, megjátszott érzelmek
övezték hátrahagyott éveim,
mert csak most tudom mi az:
valakit igazán szeretni.
Itt vagy Te...
s a szívem először fél...
Fél, hogy nem tud Téged elérni,
Fél élni,
mert Nélküled minden csak szenvedés.
Fél elhallgatni, mert hisz benne,
hogy van remény.
Mert amíg a gyertya lángja ég,
addig nem veszik el a remény.
Mert amíg a Nap minden reggel felkel,
addig én is új harcra indulok el.
Hát ez a szerelem?
Nem akarom, hogy fájjon,
mert szívem-lelkem beleszakad,
mégis boldoggá tesz a fájdalom is,
mert Te okozod azt.
S amíg a gyertya lángja ég,
addig nem veszik el a remény.
S amíg a Nap minden reggel felkel,
addig én is új harcra indulok el.
Egyetlen mosolyod, ami reményt ad,
Egyetlen szavad, ami felém szól,
Egyetlen pillantásod, ami belém lát,
a föld fölé emeli reményvesztett lelkemet...
Mert a fájdalom és szenvedés ellenére is
minden álmomat,
minden imámat,
minden gondolatomat...
csak a Te arcoddal,
csak a Te neveddel,
csak a Te hangoddal
töltöm tele,
S a könnyeim lassan tengerré duzzadva,
élve temetnek el.
De amíg a gyertya lángja ég,
addig nem veszik el a remény.
De amíg a Nap minden reggel felkel,
addig én is új harcra indulok el.
Igen, elindulok...
A szívedért...
A lelkedért...
Azért, hogy boldog légy,
s örökre vigyázhassak Rád!