Várok s csak várok.
Várok,
Háborgatlan tengeren,
körbe-körbe evezem,
s csak várok.
Pad alattam enyészetbe,
fullad úgy a végtelenbe,
s csak várok.
Órámon a mutató,
éveimet számláló,
s csak várok.
Az idő lényegtelen,
ezt felfogni képtelen,
s csak várok.
Múltba szökött árnyak,
jeltelen támadnak,
s csak várok.
Érzelmeim viharán,
már megült a magány,
s csak várok.
Cérnaként szakadt szavak,
bújtatnak gondolatnak,
s csak várok.
Ha álmaimat merem,
dézsába tölt szűretlen,
s csak várok.
Múlt, jelen,jövő, egyetlen,
eggyé olvad a szememben,
s csak várok.
A kezeimet tördelem,
hiábavaló gyötrelem,
de csak,.....csak várok.