Elítélt
Írta: Tiangel Dátum: December 29 2012 04:47:22
H
A gyertya lángja ma másképpen ég,
Nincs már benne semmi meghittség!
Nem tölt el se öröm, se fájdalom,
Üresség tölti ki eme napom.
Teljes hír
A gyertya lángja ma másképpen ég,
Nincs már benne semmi meghittség!
Nem tölt el se öröm, se fájdalom,
Üresség tölti ki eme napom.
Miként a gyertya lángja meggyullad,
A megvilágosodás fejemben felcsillant.
A biztos pont, az egyetlen az életemben,
Eltült, úgy hogy észre se vettem.
Istenem, ha másképp cselekszem,
Élne e még a szeretet szivedben?
Megtennék bármit, hogy visszacsináljam,
Bármit, hogy újra szeressen… de hiába.
Már nincs eröm semmihez,
Ahhoz se, hogy pillantásommal jelezzek.
Hisz túl erösek az emlékek, s érzem,
Lépnem kellene, de nem akarok, inkább remélek.
Feleslegesen, én tudom.
Fel se kelnék semelyik napon.
Aludnék, amíg a menyországba jutok,
S ha pokol vár, én a belépöt örömmel fogadom.
Hisz bárhol jobb az élet,
Mit a földön, eme keserves létben,
Mert ha nincsen több kikötö, honnan vissza térnél,
Nincs reményem se, s ezzel nem vagyok más, csak elitélt.