Vélemény
Írta: Cael Dátum: Január 22 2008 18:59:46
Gyerekes álarcot teszel Magad elé,
épp ezért válsz elérhetetlenné!
C
Teljes hír
Gyerekes álarcot teszel Magad elé,
épp ezért válsz elérhetetlenné!
Tetszelegsz és díszelegsz,
Hamis képeket festegetsz.
Mosolyogsz és élvezed,
Hogy mások nem ismerhetnek.
Elhiszed azt ahogy élsz,
A tükörképed visszanéz;
Némán sír és ordibál,
Hogy nem vagy senki igazán.
Szárnyalsz mint egy pillangó,
Naívak közt szárnyaló,
Zárva van már a szemed,
Könnycsepp Tõled nem szökhet.
Ha kinyílnál mint egy virág,
Tiéd lenne rég a világ,
Gyáva vagy mert nem teszed
Közel Te senkit nem engedsz!
Szíved vezesse kezedet,
Írd le végre az életed,
Nyisdd ki közben a szemed,
A múltad nem felejtheted!
De talán ez is csak szerep,
Az író mindig tévedhet,
Hisz hangod akkor remeget
Tekinteted lesütötted.
Mit láttam akkor az tetszett,
Mert megmutattad létedet.
Nem volt már ott híd, sem fal
Mely belülrõl csak reményt fal.
Megijedtél az is lehet,
Lecsuktad két szemedet
Elzártad mit lehetett
Majd folytattad a szereped!
Gyerekes álarcot teszel Magad elé,
épp ezért válsz elérhetetlenné!