Gondolatokba veszett érzelem ( átirat )
Írta: csak-fater Dátum: Január 02 2013 08:39:01

---

V

Az elmúlás fáj, a szeretet fáj,
Szeressek, hogy fájjon?
Szeressek, hogy vérezzek,
Szeressek, hogy érezzek?

---

Teljes hír

---

Az elmúlás fáj, a szeretet fáj,
Szeressek, hogy fájjon?
Szeressek, hogy vérezzek,
Szeressek, hogy érezzek?
Vérzek, mert érzek.
Még élek, mert szeretlek!
Emlékszel?
Fájt neked hogy szerettél!
Fájt mikor elmentél!
Szívem is sírt, amíg bírt.
Visszajössz?
Szúr a rózsa, mégis illatos,
Szép a szerelem mégis gyilkos.
Szerelem egy sötét verem,
Mégis lebegünk benne.
Ami szép, az egészben jó?
Ami kép, rólunk, az egyúttal szó.
Egy szó, szerelem.
És most?
Egy percnyi megfáradt emlék,
Csupáncsak ez volnék?
Harcoltunk.
Egymásért vagy egymás mellett?
De mégis mondd, mit érez a szív,
Ha a szó halkul, már nem hív?
Egymás szívét karcoltuk,
Majd gyógyítottuk.
Mi végre a forró csók,
Ha a szó keserű?!
Mi lehet ez, amit a csend szívbe csent,
Hogy gigászi tartóoszlopa belereccsent?
Nagyobb erő mi szétzúzta létünk!
S mi léptünk.
De mit?
Az akaratnak fejet hajtottunk.
Rosszul tettük!
Szenvedünk a hatalmas miatt!
Szerelem nagyhatalom!
Te miattam, tán sajnálatból,
Miattad meg én és nem csak úgy.
Tiltottak is.
Tilalmat kijátszottuk számtalanszor.
Fogságba estél,
Érzelmed fogságába.
Elhagytalak, igen el,
Hogy szabad lehessél!
Mással tortát ehessél.
Merre jár az igaz szó, bántó vagy vigasztaló,
Ami most, esetlegesen ide lenne írható?
Hol járhat a gondolat….
Talán betemette hulló vakolat.
Fáj a szív az elmúlás kertjében.
Érzed?
Nyöszörögve fuldoklik,
Még szeret!