Csatát igen, háborút nem
Írta: csak-fater Dátum: Január 06 2013 16:22:20
V
Nem kértem, hogy megszülessek, sem az életem,
Csak úgy, egy szép napon mégis világra jöttem.
Nem kértem, hogy szél havat arcomba hordja,
S arcomon a könnyel összekeveredve, azt oldja.
Teljes hír
Nem kértem, hogy megszülessek, sem az életem,
Csak úgy, egy szép napon mégis világra jöttem.
Nem kértem, hogy szél havat arcomba hordja,
S arcomon a könnyel összekeveredve, azt oldja.
Nem kértem fejemre szakadó temérdek gondot,
Sem szívem kellős közepébe éles, rozsdás kardot.
De itt vagyok és élek, vívtam már számos ütközetet,
Szerettem, temettem, felvettem mindig új öltözetet.
Minden gyászos tragédiám után, egy más valaki lettem,
Mindig újra felálltam, kicsit éltem, és újfent elestem.
Mindig mikor véremből talpra álltam, valamit tanultam,
A múlt tanít, visszanézek, de soha nem feledem a múltam.
Ez jutott sorsomul! S hogy ismét a mélyben vagyok,
Kapálózásommal gödör falán, igazi nyomot hagyok,
Nem, dehogy. Nem maga a végzetem ellen harcolok,
Csupán dolgaim, gondjaim közt járok és polcra pakolok.
S igen, küzdök, mert élek! Tán ezért jöttem e világra.
Csatát igen, háborút nem! Gyerünk. Hát csókot a virágra!