Zöld a fű, kék az ég, piros a szívem Írta: Zsolesz25 Dátum: Január 07 2013 13:23:05V
A vágyódás, mely áttöri, a hitem fényes tükrét,
csillámlik a darabka, mely az üvegből kihullt.
Szóltam az aprócska, tündérláng virágnak,
hogy harmatfényt hullajtson, a jéghideg varázsnak.
Teljes hír
Zöld a fű, kék az ég, piros a szívem,
gyere el már értem, az életben kedvesem.
Csókolj meg, ölelj át, karold át a testem,
veled éljek örökre, drága nagy szerelmem.
A vágyódás, mely áttöri, a hitem fényes tükrét,
csillámlik a darabka, mely az üvegből kihullt.
Szóltam az aprócska, tündérláng virágnak,
hogy harmatfényt hullajtson, a jéghideg varázsnak.
Esett is záporos, csodaszép csapadék,
mámorát a hitnek, szórta most szanaszét.
Bimbódzott a rózsa, tarka lett a rét,
gyönyörű reményben, illatozott mind.
Megmaradt a fű zöldje, fák lombja is zöldnek,
sárgálott a nap is, a halovány reménynek.
Ragyogott a kék ég, piroslott a szívem,
már nem hagy ott, mert itt van, kedvesem, énvelem!
„Mikor nyíló rózsa, sosem hervad el, ott mennyország lakozik, s a lélek ami felemel” - Zsolesz
V