A fény ünnepén
Írta: gufi Dátum: Január 08 2013 13:11:20
V
Valaha régen teremtette meg az Úr
e míves, tökéletes univerzumot
és véle, a fékekkel teli egyensúlyt.
Jó és rossz, tűz és víz, szeretet, gyűlölet,
Teljes hír
Albert Ferenc
A fény ünnepén
Valaha régen teremtette meg az Úr
e míves, tökéletes univerzumot
és véle, a fékekkel teli egyensúlyt.
Jó és rossz, tűz és víz, szeretet, gyűlölet,
fény és ellentéteként jött a sötétség;
elkezdődött hát az örök vetélkedés.
A harc folyton dúl és soha nem ér véget;
hol ez győz, hol amaz győz a másik felett.
A téli napforduló zord, hideg estjén,
mécsesek gyúlnak fel magaslatok csendjén;
ég felé szökken a tábortűznek lángja,
hiszen ő már a fény győzelmét látja.
Ekkor az összegyűlt földi halandók,
négy égtájnak köszönik a tőlük kapott jót,
majd faágra akasztva összes gyarlóság,
tűzbe dobva emészti el azt a forró láng.
Hatalmas tűz körül szárnyalnak a lelkek,
eggyé lesznek akkor felnőtt és a gyermek.
Példabeszéd, óhaj, hangosak az ajkak,
mit is szeretnének, mi kell a magyarnak.
Ám, mit ér a beszéd, a sok szapora szó,
ha nincs mögötte tett, mi kézzel fogható.
Szétforgácsolt nemzet, sebeit nyaldossa;
gyérülőben a rügy, mely tölgyfán fakadna.
Nem elég akarni, mindenért tenni kell,
Isten megsegít, ha te magad is teszel.
Gyarapítsd nemzeted, ne hagyd el e hazát!
Majdan meghálálja; otthont, s kenyeret ád.
Új fény és új remény, hozz áldást e népre!
Lobogó máglyáknak égbe törő fénye,
szeretet csíráját bontsd ki a szívekben,
szétszórt nemzetünket kovácsold egységbe!