Ó
Írta: Hullocsillag Dátum: Január 09 2013 09:59:37
V
Hol végéhez ért a kopott út elfogyó köve,
Hol a sötét egek éjvirága bontott szirmot,
Hol nem volt fénynek és reménynek égő ékköve,
Hol elültettem ezer rossz szót, átkot, és szitkot:
Teljes hír
Hol végéhez ért a kopott út elfogyó köve,
Hol a sötét egek éjvirága bontott szirmot,
Hol nem volt fénynek és reménynek égő ékköve,
Hol elültettem ezer rossz szót, átkot, és szitkot:
Hol nem volt kiút s mentsvár, ott, akkor tűntél fel Te.
Zárt ajtókat építettem, s mégis besétáltál,
És a bús-konok kőszíveket új tűz perzselte.
Mert... nincs is szebb fény talán egy fénylő szivárványnál.
Új szemet nyitottam: megannyi lehetőség, cél!
Varázslat lehet minden, csak egy kis bátorság kell!
Már tudom: csak az nem lép előre, ki lépni fél.
És most pedig... hadd merüljek e varázslatban el.
Szeretlek, mióta csak megláttam ezer színed,
Mint vénák nyomán zúgó vér, bennem élsz és lobogsz,
Velem álmodik s ébred illó szivárványíved,
Átjársz és kitöltesz, testetlen átölelsz, dobogsz,
És a szabadság ígéretével hiszek benned.
Ha majd idő és tér, múlt s jövő megáll és végez,
Egy dolgot kérek még, egy csodát még meg kell tenned,
Egy utolsó kívánság, egy legvégső vágy: létezz.