Tűzpiros almának, mennyei zamata,
hullik az esőnek vaj-puha harmata.
Olvad a havaknak, gyönyörű szép kincse,
minden ember hatalmas, izzó jókedvébe.
Teljes hír
Szép színes gyümölcsök, a fán, hogyha megérnek,
mézédes levüket, köszönik a fénynek.
Mely beragyogja gyümölcsük, cukor édes nedvét,
így hozza majd létre, az édeskés cseresznyét.
Sárgállik a körte, a szívós nagy körtefán,
csorog nyálam, csepeg, beleharapni mán.
Fenséges ízekkel, kápráztat a gyümölcs,
ízét elhamvasztja, a nyári hideg görcs.
Tűzpiros almának, mennyei zamata,
hullik az esőnek vaj-puha harmata.
Olvad a havaknak, gyönyörű szép kincse,
minden ember hatalmas, izzó jókedvébe.
Nyári napnak gyümölcsét, tél nem veszi el,
rideg szél, friss almát, sohasem érlel.
Ázik az egeknek mennyei malasztja,
nyugvó hószitálás, játszik az avarba.
Nesztelen pihékkel, takar be a paplan,
alma, körte, cseresznye, nem érik e zajban.
Jéghideg vad szelek, üvöltő vasfoga,
amúgy is kimarná, a gyümölcsöt, a fagyba…
V