INGRID HERTA DREWING: VÉGE A NYÁRNAK
Írta: Szollosi David Dátum: Január 11 2013 05:05:32
H
Most, hogy lassacskán távozik a nyár,
s a hullámzó mezők aranya véle,
a sok pompás gyümölcs szüretre vár,
a madarak is elrepültek délre.
Teljes hír
Sommers Ende
Nun, da der Sommer sanft zu Ende geht
und mit ihm auch der goldnen Felder Wogen.
Der Früchte Pracht bereit zur Ernte steht,
sind Vögel schon nach Süden weggezogen.
Ermattet sinkt die Zeit der Sonnenuhren,
und Abendschatten weiten Länge aus.
Es zeigen sich des Frühherbsts erste Spuren.
Das Weinlaub flammt in Röte auf am Haus.
Der Morgen, der im Nebeldunst erwacht,
erwartet kühl der Sonne warmes Strahlen,
die sich verspätet auf den Weg jetzt macht,
die Landschaft zart und lieblich zu bemalen.
Der Sommer mag uns so Adieu nun sagen
schenkt uns die Milde der Septembertage.
__________________________________________
Vége a nyárnak
Most, hogy lassacskán távozik a nyár,
s a hullámzó mezők aranya véle,
a sok pompás gyümölcs szüretre vár,
a madarak is elrepültek délre.
Bágyadt a nap, süt egyre fukarabban,
az esti árnyak hossza nő tovább;
a kora ősz nyoma mindenütt ott van:
rőt vadszőlő festi a ház falát.
A reggel ébred ködpárák felett,
s a melengető napsugarat várja,
de útra kelni a nap nem siet,
hogy finoman a tájat bepingálja.
Viszlát! - így szól a nyár, s ránk hagyja végképp
a szeptemberi napok enyheségét.
_____________________________________________