Mennyire szeretlek
Írta: csak-fater Dátum: Január 11 2013 12:43:30
V
Bárcsak aranycsatot tehetnék hosszú hajadba,
De legalább rubintot adhatnék markodba,
Rubintom nincs, sem aranycsatom, ám szívem lobban,
Mely órának minden percében, csak érted dobban.
Teljes hír
Bárcsak aranycsatot tehetnék hosszú hajadba,
De legalább rubintot adhatnék markodba,
Rubintom nincs, sem aranycsatom, ám szívem lobban,
Mely órának minden percében, csak érted dobban.
Lágy selyembársonnyal takar már az érkező este,
Színesre festett illatfelhő a pehelykönnyű teste.
Fülemben csengő puha zene álomba szenderített,
Álommanó finoman az országukba penderített.
Álmomban előtted igézve álltam sokáig csöndesen,
Hozzám léptél, kezem fogtad, s szóltál kedvesen.
Éreztem, szívem katarakta mély zenével veri ritmusát,
S hallgatta a másik szív égdallami tündérszép szavát.
Lelkem gyermekin remegett, már értem, rájöttem,
Nélküled fájó, égő seb vagyok, s köd van előttem.
Lám, itt állok holtnak sápadtságában, sápadok jobban,
Halódó, őszi fűszálnál is hasonlíthatatlanul fakóbban.
Noha a vágy, színes bársonyruhába szépen öltöztet,
S más, egy ragyogóbb, angyaltollas világba költöztet.
Összedőlhet ott fenn, magasan a Nap karcolta kék ég,
Elszakadhat a kép, összedőlhet minden, ami ép még!
Szűk, zsibbadt ereimben, sötét vérem felpezsdül,
Izom feszül, vágy égi dallama szívemben felcsendül,
Mikor gondolok rád, s érzésekben szüntelen kereslek,
Zúgva zuhan földre a földi érzés, mennyire szeretlek!