Ketyegő órák
Írta: Radmila Dátum: Január 12 2013 15:20:05
V
Ködfátyolban bujkál a téli utca fénye
Lábak koppanása már régen aludni tért.
Szobába surranó ködfátyol függönyt lebbent,
magával hozza az utca szürkébe burkolt fényét.
Teljes hír
Marković Radmila
Kettegő órák
Ködfátyolban bujkál a téli utca fénye
Lábak koppanása már régen aludni tért.
Szobába surranó ködfátyol függönyt lebbent,
magával hozza az utca szürkébe burkolt fényét.
Álommadárral hegedű húrján halkan pengetik
egykori forróan bohó ifjú szívek zenéjét, az égit.
Összesimult gyengéd ölelés vágyakat fakaszt,
moccan a szív, és izzad az egymásba forrt tenyér,
az órák perccé zsugorodva nem ketyegnek,
csillagtalan éjben a szerelem ragyogó fény,
téli éjszakában hóval borított hegycsúcsról
szakadékba zuhanva nem hallatszik
hogyan válik szomorúan ködfelhővé az ifjúi hév,
másképp járja táncát a szív, nincs izzadó tenyér
halkan, a ketyegő órák jelzik az ébredést.