Elõször Budapesten (1972)
Írta: Torma Zsuzsanna Dátum: Január 23 2008 11:24:17
T
A Dunán át karcsú hidak nyúlnak
S két oldalán a házak egymást érik
Teljes hír
ELÕSZÖR BUDAPESTEN (1972)
Ez lenne a mi fõvárosunk, ez a csodás?
A mi Budapestünké ez a ragyogás?
A Dunán át karcsú hidak nyúlnak
S két oldalán a házak egymást érik,
Az utcákon villamosok futnak.
Ez lenne hát a fõváros, melyet
Oly régóta látni, s csodálni vágytam?
Sok utcája nem sáros, nem járnak az emberek
Térdig érõ hóban.
Festõi szépségét szívembe zártam.
Azt hittem, nem valóság,
S kellett, hogy megírjam
Ezt a néhány strófát!
Szerettem volna kiállani
Az ékes Duna-partra, s kiáltani:
Budapest, Budapest, Te csodás!
De szívem mélyén maradt
Ez a vallomás, mert
Nem találtam szavakat.
Nem, nem varázslat, amit látok.
Nem egy álombéli város, amit csodálok.
Úgy éreztem akkor, soha ennyi szépet
Én nem érdemeltem, s eltûnõdtem,
Hogy az Ember, két dolgos kezével
Mennyi munkát végzett!
Ó, csodás Budapest!
Utcáidon színes autó, s emberforgatag
Suhan tova, s hol háborog,
Hol csendesen hullámzik folyód,
A vén Duna.
Nézem e képet, s közben a nap magasra szökken,
Rád gondolok majd, Budapest, ha hazaindulok,
S a sáros úton menni kell!
Torma Zsuzsanna 1972