Szomorú angyal (evokáció Pilinszky J. Fabula )
Írta: barnaby Dátum: Január 15 2013 20:04:21

---

MM

Valahol a világvégen
magányában, ordasbőrben
élt a halálraítélt angyal...

---

Teljes hír

---

Valahol a világvégen
magányában, ordasbőrben
élt a halálraítélt angyal...

Szeretetre és szeretni vágyott.
Társam lehetsz. Bárki, bármi vagy,
csak felolvadjon szívemben a fagy...

Emberi szót várt. Jót. Simogatást
szeretgetést, néha biztatást.
E reményében "elé állt" egy ház...

Az ablakszemek ráncokba gyűrve gyűltek
engedték, lássa az embert, de nem örültek.
ereszkedett meg súlyos félj- homály...

Szépnek látott ifjat, és agg- vént
nem ismerte még az örök törvényt:
hogy az ember gonosz és szörnyen ostoba...

Emberlakta meleg otthon.
Velük bizton jó lesz dolgom
S az angyal eléjük bátran leszállt...

Szólt: Eljöttem hozzátok én az angyal
Örömmel, jó szívvel, s nem haraggal.
Ne legyetek hozzám mostohák...

Ám ők nem értették az angyali szót
csak egy ordast láttak, a feléjük ordítót
Vérrel telik meg annak lába-nyoma...

Ha arra jártok, láthatjátok Őt
Szeme könnyben, szinte esdeklőn
Arcára fagyva szelíd mosolya...