Sírtam a széllel (evokáció)
Írta: barnaby Dátum: Január 16 2013 21:07:44
V
Sírtam a széllel
mikor az árnyak az égig nőttek
sírtam a széllel
ha a fák is össze-vissza dőltek
Teljes hír
Sírtam a széllel
mikor az árnyak az égig nőttek
sírtam a széllel
ha a fák is össze-vissza dőltek
Sírtam a széllel
mikor őz-szarvas ina megfeszült,
sírtam a széllel
árkon-bokron át futva menekült
sírtam a széllel
és visszhangzottak a titkos tavak
sírtam a széllel
mert vérben fürdött az álmos patak
Sírtam a széllel
mikor vad kutyák vonyítva csaholtak...
Sírtak a széllel
az árván hagyottak, a vétlen holtak.
Sírtam a széllel
mint őzgida, ki árván lapult,
sírtam a széllel
anyjáért, mert csillaga kihunyt,
szemére hideggel sötét borult...
Sírtam a széllel
egész éjjel és reggelente
sírtam a széllel
sírt a gida:, anyám ébredj fel!
sírt egész éjjel
hiába mosta könnyével vérét.
sírva a széllel
Nyelvét harapta, s nem érezte éhét...
sírt már az éj is
S ekkor gyászba borult az ég is
úgy sírt a szél is
egy árva lélek fájdalmát érzi...