Az én szobám
Írta: Radmila Dátum: Január 18 2013 14:39:16
V
Szobám magányában dohos, nyomott levegő
kergeti a fekete aggályt,
átugrik útközben mindenen akadályt.
Teljes hír
Marković radmila
Az én szobám
Szobám magányában dohos, nyomott levegő
kergeti a fekete aggályt,
átugrik útközben mindenen akadályt.
Kalitkába zárt világon a lakat hallhatatlanul csörög,
vigyorog, nyikorog gúnyosan
nem engedi a fájdalmasat, olyan, mint a görcs.
Ablakszárnyak nyitódása ígér selymes tavaszt,
fejet hajt a büszke nárcisz,
zümmögő méhek hada mézillattal távozik haza.
Szomorú szobám magányának fojtó szaga
nyitott ablaknál tétovázik
nyílzáporral támad a hajnal, szobámban a napsugár játszik.