A titokzatos idegen kiléte
Írta: Eve Dátum: Január 23 2008 19:35:47

---

És az a bizonyos álarcos állt elõttem,
Ki talányokat okozott nekem.

C

---

Teljes hír

---

Ott álltam a terem végén.
A táncoló tömeget figyeltem.
A fehér ruhák suhogását
Elnyomta a halkan szóló virtuóz.
Már-már belemélyedtem a muzsikába,
Mikor egy kellemesen mély hang suttogott a fülembe:
rSzabad egy táncra kedves? r
Lassan megfordultam,
És az a bizonyos álarcos állt elõttem,
Ki talányokat okozott nekem.
Kit a félhomályban láttam.
Most már szemügyre vehettem a kezét,
Miben egy vörösrózsafej lapult.
A hajamba tûzte, és kezét nyújtotta felém,
Meghajolva, a táncolók felé mutatva.
Tétováztam,
Ám õ a táncból mit sem engedett.
Elkapta kezem,
És a terem közepére repített.
Csakúgy perdültem,
Forgott velem a világ.

Zöldszemeid felcsillantak,
És megmutattad az ellenállhatatlan mosolyodat.
Kíváncsi voltam, kit rejthet az álarc,
És arcodhoz kaptam.
Bár ne tettem volna.
Mielõtt a tánc befejezõdhetett volna,
Te tovatûntél.
Egy futó csókot leheltél az arcomra búcsúzásképp.
S újból magamra maradtam,
Kételyekkel teli szívvel.
Ki vagy te?
S miért mentél el?
Már sosem tudhatom meg.
De ez a táncr30; és az a tekintetr30; magával ragadt.
Hirtelen gondolattól vezérelve
Kifutottam az éjszakába.
De már sehol sem voltál.
Szomorúan vettem tudomásul
Hogy csak egyetlen tánc voltr30;
Nem figyeltem,
És egy pocsolyába léptem.
Könnyezve próbáltam kikecmeregni belõle.
Valaki hirtelen kiemelt,
És talpra állított.
Te voltál az.
Még mindig viselted a maszkot.
Ajkaimon kezeiddel végigsimítottál
Majd megcsókoltál.
Ajkunk találkozott,
Nyelvünk gyors nászba fogott.
Mikor végre engedtél levegõhöz jutnom
Váratlanul levetetted a maszkot,
És felismertelek.
Te vagy kire vártam.