AZ ŐRIZŐ
Írta: Mityka Dátum: Január 22 2013 12:28:39
V
A betűkkel csak óvakodni mertem,
s mert Isten bízta rám az anyanyelvem,
ráterelt minden szót egy legelőre,
s csak biccentett – hogy legyek őrizője.
Teljes hír
AZ ŐRIZŐ
A betűkkel csak óvakodni mertem,
s mert Isten bízta rám az anyanyelvem,
ráterelt minden szót egy legelőre,
s csak biccentett – hogy legyek őrizője.
Ott álltam árván. Ceruza kezemben,
nagy kedvem támadt – íróra hegyeztem,
majd minden mondat ballagott előre,
s én ráfogtam az értetlenkedőkre.
És jöttek-jöttek. Sorra, sorra, sorra,
sok milliónyi éhes betűcsorda,
és úgy lógott le rájuk a madárdal,
mintha az ég kék füzetlapja volna,
és minden hangjegy addig duruzsolna,
míg írni bírom egy szál ceruzámmal.
*
Azt tudtam, minden más, mint bármi versben,
hát nem írtam, csak velük énekeltem,
de alig maradt valami belőle,
ők cipekedték – kerüljek előre.
S mert fűvel-fával összefeleseltem,
hát csoda volt, hogy rám talált a lelkem,
míg időm ment, mind messzibb lettem tőle,
s csak bíztatott, ne fussak el előle.
Így lettem minden szóval összeforrva,
s a vérem sója tengerembe folyt a
szívemmel úszó betűk garmadával,
s mind magyarul volt, semmihez sem toldva
lehömpölygött a mennybe és pokolba,
hol eggyé lett a terelő a nyájjal.